Március 15 jeles nemzeti ünnepünk, melyen kokárdát viselünk, ünnepségekre járunk, Petőfit idézünk és arra bizonyos 173 évvel ezelőtti napra emlékezünk, melyről azt tanították nekünk, hogy történelmünk egyik legnagyobb fordulópontja volt. Három érdekességet viszont ritkán hallunk március 15 kapcsán, noha meghatározóaknak bizonyultak (talán a legelsőt kivéve).

A kép forrása: jegyzettar.blog.hu

A legelső érdekesség, az időjárás

Aznap, 1848 március 15-én ugyanis szakadt az eső, délután szemerkélt és egész nap, késő estig esős-borongós maradt (rövidke szünetekkel az esőt illetően). Maga Petőfi így írt erről naplójában:

"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg"

Az időjárás nem befolyásolta azonban Petőfiéket: a Pilvax kávéháztól az Egyetemhez érkezve meghallgatták Petőfitől a Nemzeti Dalt és a 12 pontot, majd következett a Landerer-nyomda (a követelések kinyomtatásával), illetve délután a Nemzeti Múzeum, a pesti városháza, végül pedig a budai Helytartótanács, ahol

" ... a nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett."

Végül a napot Táncsics Mihály kiszabadítása zárta és a Bánk Bán ünnepélyes megtekintése a Nemzeti Színházban. Forradalmat csináltak az eső és az alig fagypont fölötti, rendkívüli hideg dacára is, nem törődve a közel 9 ezres osztrák helyőrséggel sem (mely egyébként aznap, 1848 március 15-én egyszer sem kapott beavatkozási parancsot).

Annak a bizonyos napnak a két főszereplője Kossuth és Petőfi volt

Keveset hangsúlyozott érdekesség, hogy 1848 március tizenötödikének valójában két kulcsfontosságú helyszíne volt: Pozsony és Pest-Buda (1873-tól lett Budapest). Az egyik helyszínen Kossuth Lajos, a másikon pedig Petőfi Sándor volt az események legfőbb irányítója. A későbbi magyar kormányzó, az országgyűlés reform-javaslatait vitte egy népes küldöttség élén Pozsonyból Bécsbe (gőzhajón), hogy ott a forradalmi lázban égő Bécs legfontosabb épületében a burgban V. Ferdinándnak átadja, míg a másik helyszínen Pesten, Petőfi Sándor tüzes szavalatai tartották ébren a forradalom lángját, hogy a helytartótanács elfogadja a 12 pont petícióját.

Mindkettő fontos volt, mindkét helyszín nagy eredményeket hozott: a császár elfogadta a reformjavaslatokat, Pest vezetése pedig meghátrált a forradalmárok előtt. Győzelmet arattak tehát a magyarok, a reformkor lezárulhatott egy új Magyarország megteremtésével. Ehhez a bizonyos győzelemhez elengedhetetlen volt Kossuth Lajos sok-sok éven keresztül töretlen munkássága, melyet ellenzéki újságíróként, politikusként, majd képviselőként végzett a Széchenyi gróf által megkezdett úton (és természetesen a forradalom napján is), csak úgy, mint az ifjú Petőfi Sándor költészete és forradalmi aktivitása, mely később az önfeláldozásig juttatta a költőt. 

forrás: dka.oszk.hu (Barabás Miklós tusrajza)

A császár unokatestvére nélkül nem sikerült volna

Március 15 kapcsán sajnos nem sűrűn merül fel István nádor, Habsburg főherceg neve, aki V. Ferdinánd császár unokatestvéreként nagyon komoly befolyást gyakorolt az eseményekre (számunkra kedvező irányba mozdítva a végkifejletet). A március tizenötödikei reform-javaslatok ünnepélyes átadását követően ugyanis az osztrák államtanács egész éjjel a magyarok ügyét tárgyalta, ám reggelre Batthyány miniszterelnöki kinevezését nem írta alá (noha magukat a követeléseket helybenhagyta). Ennek a bizonyos kulcsfontosságú kinevezésnek a kiharcolását a magyarok egyértelműen István nádornak köszönhették, aki mindvégig segítette Kossuthékat és baráti érzésekkel viseltetett ügyünk iránt.

István főherceg (a kép forrása: wikipedia.org)

Ő volt az, aki március 17-én V. Ferdinándnál elérte, hogy szóbeli felhatalmazást adjon neki, Batthyány kormányfői kinevezésére. Így lehetett Magyarországnak végül saját kormánya, mely 1848 március 23-án végre nyilvánosan is megalakulhatott. István nádor (teljes nevén: Erzherzog Stefan Franz Viktor von Österreich) a magyarok legnagyobb barátja, a császár unokatestvéreként a lehető legnagyobb szolgálatot tette forradalmunk számára.

1848 március tizenötödikének sikerét gróf Széchenyi István szavai tükrözték leginkább, noha a "legnagyobb magyar" sokáig nem hitt a Kossuth Lajos által képviselt irányvonalban:

„…Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!”

Március tizenötödikén emlékezzünk azokra, akik hajlandóak voltak tenni hazájukért és elérték, hogy Magyarország kilépjen végre a feudalizmus béklyóiból és a Habsburg Birodalmon belül jelentős önállósággal lépjen a fejlődés útjára. Bár küzdelmüket csak átmeneti siker koronázta, - hiszen a bécsi udvarral szemben végül egy elkeseredett szabadságharc bontakozott ki - példájuk a hazafiság különleges és tiszteletet parancsoló megnyilvánulása volt.  

2021.03.15.(02:30)